pg.c2.hu - Magyarország első számú siklóernyős portálja

Elfelejtetted a jelszavad?

Hirdetés

Szél:

[Időjárás]

Szavazógép archív

Galériák > Monte Carlo-2010

Sziasztok,
Mivel Bazsinak megígértem, hogy megírom az első monaco-i siklóernyős élményemet, és Gyula szerint nem lett olyan rossz a leírás, teljesítem az ígéretem, és elküldöm nektek is, hogy egy kicsit ti is élvezhessétek és örülhessetek az örömömnek…. :-)
Szóval az úgy kezdődött, hogy mikor szombaton délelőtt megérkeztünk Monaco-ba zuhogott az eső.
Kicsit lelombozódott a várakozással teli hangulatom, hisz én már legszívesebben még aznap repültem volna. Ráadásul az időjárás-előrejelzés is változó és sok-sok rossz időt előrejelző volt.
Vasárnap reggel még mindig rossz idő lévén, már megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha repülés nélkül kell hazamennem?!
Szerencsére az ernyőbevizsgálásokkal, papírozásokkal eltelt a délelőtt, délutánra viszont elállt az eső, és míg száradt a terep, sétálni mentünk Monaco-ba. Fantasztikus város! Hihetetlen hangulata van!
Teljesen elvarázsolt, a mesebeli kis parkjaival, a több emeletes utcáival, a hegyoldalba épített toronyházaival, a hófehér luxusjachtos kikötőjével....
Ettől már kezdett helyrebillenni a lelki egyensúlyom.
Az igazi örömöt és félelmet, persze a hétfő reggeli napsütés hozta meg.
Villámgyors készülődés után már kanyarogtunk is a kisbusszal fel a starthely felé.
No, ekkor kezdődött csak az igazi para!
Ahogy mondani szokás még egy babszem se fért volna be! Hisz én is, és a bátyám is igazán kezdők vagyunk. Nekem az eddigi legmagasabb siklóernyős startom a két kalocsai csőrlést leszámítva, Máriahalom volt a maga 70-80 méterével.
Jani meg is jegyezte, hogy akkor ez nekünk valóban nagy élmény lesz. Hát ezt ekkor már én is sejtettem!
A kanyargó kisbuszból néztem az egyre kisebbedő várost, és ahogy a toronyházak egyre apróbbak lettek, úgy lett a félelmem egyre nagyobb és nagyobb.
Végre elértük a műút végét, ahonnan még egy 10-15 perces séta az óriáspakkunkkal még mindig felfelé a starthelyhez.
Szerencsére a minket körbevevő havas hegycsúcsok látványa és a mozgás, lazított a bennem már robbanni készülő feszültségen.
A starthelyre felérve is csak bámultam az alattunk elterülő aprócska várost, a tengerpartot a parányi leszállóval, a havas hegycsúcsokat...
És a starthely tényleg műfüves volt, ahogy azt Kelemen Gyuri fotóin már láttam!
Kipakolás közben csak azzal nyugtatgattam magam, hogy olyan ez mint az úszás, mindegy milyen mélységű víz van alattad, hisz úgyis csak a tetején úszol.
A starthely magassága Szabi variójáról leolvasva 657 méter, és mivel a nap odasütött 20-22 C volt.
Úgyhogy először a kesztyűm vettem le, aztán a kabátom, végül az egyik pulcsim is.
Mégis mikor oda kellett állni a starthoz, kivert a víz, és a szívem már a torkomban dobogott.
Pedig a startolásunkat Guriga segítette, lent a leszállóban pedig Bazsi várt minket és közben folyamatos volt az URH kapcsolat.
Tudtam, hogy vigyáznak rám, és Guriga is nyugtatgatott, hogy ez csak egy sima fedémesi start, de azért ez az első nekirugaszkodásom vízválasztó volt.
Ettől kezdve érzem azt, hogy előbb-utóbb mégiscsak siklóernyős lesz belőlem!
A startolás teljesen simán ment, és utána aztán már a para is elcsendesedett bennem.
Guriga azonnal elkezdte URH-n az instrukcióit, hogy forduljak ki jobbra a tenger felé, próbálgassam a fordulókat, és a hegyoldal mellett piskótázgassak, mert ott szép kis emelés van. Aztán átadott a leszállóban rám váró Bazsinak, aki szintén biztatgatott, hogy nézzek ki valamilyen tereptárgyat és ahhoz képest nézzem az emelkedésem-süllyedésem. Meg mikor érzem a termikes lökést, akkor forduljak rá, mert akkor emel a legjobban. Csak arra figyeljek, hogy kellő távolságra maradjak a hegytől… Szóval teljesen megnyugodtam és elkezdtem élvezni a fentlétet. Kezdtem kicsit nagyobb területen piskótázgatni, élvezve a felhők közül átszűrődő nap csillogását a tengeren, meg az alattam levő utakon matchboxoknak tűnő autókat.
Közben viszont a rajtam maradt egy szál pólóban és egy vékony pulcsiban egyre jobban fáztam. Hiszen eredetileg csak egy sima kb. 15 perces lesiklásról volt szó! Szidtam is magam rendesen, hogy hogy lehettem olyan mafla, hogy minden meleg cuccom otthagytam a starthelyen. De a hideget és a vacogást elnyomta az a mámorító érzés, hogy fenn szállok a levegőben, szabadon, mint a madár, csak a szél süvítését hallva. És alattam az a város, ahol előző nap sétálgattam.
Persze végül mégiscsak a hideg győzött, mert attól a gondolattól megijedtem, hogy mi lesz, ha teljesen elgémberedik a kezem, meg a lábam, a leszállási attrakció viszont még hátravan! Így aztán abbahagytam a piskótázgatást, és szép nagy siklással elkezdtem ereszkedni lefelé. És micsoda élmény volt a sziklára épült Vista Palas-szal viszonylag közelről egy magasságban lenni! Meg az egyre jobban növekvő toronyházak, teniszpályák. Naná, hogy visszaintegettem egy feldudáló kamionosnak! Meg hogy a tenger, és az úszómedencés családi házak fölött kellett behelyezkedni leszálláshoz. Amit persze Bazsi irányított, úgyhogy nem is volt semmi baj. Csak mikor földet értem, lepődtek meg a többiek, hogy nem öltöztem be, és úgy maradtam fönt, több mint egy órát! Nem csoda, ha leszállásnál lilára fagyva, kicsit elbillentem oldalra a köveken. De a tesóm segített összecsomagolni, miközben nekem fülig ért a szám, és már mentünk is fel a következő kanyarra. Aznap én voltam a nap hőse, és bizony híztam jó pár kilót, mikor Jani megjegyezte, hogy tyűha, mi lesz, ha még variód is lesz!
Hát ez az első igazi magas-startos monaco-i repülésem története.
Akinek tetszett, csinálja utánam!

Kapcsolódó starthelyek:

Monte Carlo (Monaco)

Monaco 2010 február

Monte Carlo
2010. február 26-március 7.
Termikrepülő Tábor II.
Megbeszélés és videó vetítés február 16-án a XIII.Dagály u.11.-ben 19.00-tól.
Részvételi dij: 49.900.-Ft.
Kedves...
[teljes leírás]

2010-02-08

enairgy

Monte-Carlo_01

Nincs leírás!

2010-02-02 20:51:09